3.fejezet- A legpocsékabb vacsora

A tegnapi találkozónk a One Direction-nel eléggé elhúzódott. Eredetileg csak a délutánt töltöttük volna együtt, de olyan jól éreztük magunkat, hogy maradtunk még egy kicsit. Ez alatt  azt értem, hogy hajnali fél egykor értem haza. Így nem csodálom, hogy délben keltem fel. Pedig nem vagyok egy jó alvó. A csúcsom tíz óra, ám az is csak azért, mert előző nap szilveszter este volt.
Soha nem szundítottam, még ilyen sokat, de igazából rám fért.
-Mmmm- nyögtem nyújtózkodás közben.- Van itthon valaki??- kérdeztem kikiabálva a kis zugocskámból, azaz a szobámból. Szeretem zugnak hívni ezt a helyet, elvégre ez csak az enyém, így úgy nevezhetem, ahogy csak akarom. Vagy nem??
-Van.-hangzott kérdésemre a válasz ordibálva. Nyílván anyu mondta.
- Akkor jó reggelt!! Vagy jó napot!- köszöntem és a fürdőszobába baktattam, ahol reggelenként több mint fél órát töltök el. Na nem azért, mert ilyen sokáig  ,,vakolnám" a képem ( elvégre az én elvem minél kevesebb a sminked, annál szebb vagy), hanem, mert a reggeli fürdésem nem kevesebb,  mint 15 percet vesz igénybe plusz még a fogmosás, fésülködés, felöltözés és a gondolataimban való elmerülés egészíti ki a minden napos programomat. De ma a szokottnál kicsit többet voltam bent. Vagy 20 percig folyattam magamra a hol forró, hol kellemesen langyos vizet és  újra meg újra végiggondoltam a tegnapi napot. Anyukám kopogása ,,ébresztett fel".
- Livykém, minden rendben van?? Jól vagy?- kérdezte aggódva.
- Persze, persze.... Mindjárt kész vagyok.-válaszoltam és  kicsit sietősebbre fogtam. Körülbelül 10 perc után elhagytam a második kedvenc helyemet a házban. A lista élén természetesen a zugocskám áll.
- Szia kicsim! Hogy vagy?-érdeklődött anyu kicsit nyalizós hangnemben.
- Szia mama! Jól. Te?-kérdeztem vissza kicsit unottan. Hogy miért? Mert, anyám mindig ilyen mézesmázos, ha el akar érni valamit. Nem tudom minek kell így viselkednie, hiszen jó anya-lánya viszony van közöttünk, tehát szerintem bármit megbeszélhetnénk, de ő nem ilyen. Ám én sem kerülöm el az eféle beszélgetéseket, ugyanis néha jól esnek ezek a kényeztetések. De ma semmi kedvem nem volt ehez az egész felhajtáshoz, így rögtön a lényegre tértem, miután anya válaszolt kérdésemre, miszerint ő is jól van.
- Mit akarsz, anya?
- Hogy hogy mit? Hogy érted ezt kincsecském?-tettette az értetlen.
- Hát csak úgy, hogy azt hiszem 4 éves korom óta nem hívtál ,,kincsecskémnek" és ezt a hangnemedet is szerintem  3 éve hallottam utoljára, amikor is rá akartál venni, hogy menjek el veled apa egyik unalmas  baráti találkozójára, mert te egyedül szenvednél ott. Szóval?? Mit akarsz?? Kiböknéd végre??
-Jaj, Livy!! Nem akarok én semmit, csak...hogy elmenjünk egy étterembe ma este...vacsorázni.....
- Mi??? Ez lenne az a nagy dolog? Hát ez szuper és....... Na álljon meg a menet!! Melyik étterembe mennénk??- érdeklődtem, mert gondoltam, hogy kell ebben az egészben lennie valami csattanónak, különben anyám nem kerített volna ennek ekkora feneket. És egyébként is! Mi nem szoktunk étteremben vacsorázni!! Nem is járunk étterembe!!!
- A  Jamie Oliver's Fifteen-be.-mondta. Mikor meghallottam ezt a nevet azt hittem, hogy rosszul hallok!! A Jamie Oliver's Fifteen London egyik legelőkelőbb étterme. Bár az árak az egékbe szöknek.
- Hogy hogy oda?? És anya megmondanád nekem, hogy mégis miből fogjuk kifizetni??-kérdeztem.
- Hát apád hívott meg, úgyhogy valószínűleg az ő pénztárcájából fog kirepülni az összeg.-válaszolt, még mindig teljesen nyugodtan.
- Apa hívott meg?? Hát ez szupi!! Hármasban fogunk vacsizni a Jamie Oliver's Fifteen-ben?? Ez még szupibb!!!-visongtam és elkezdtem össze-vissza ugrándozni a házban.- Anya, ehez miért kellett elővenned a ,,kincsecskémes" dolgot?? Hiszen tudod, hogy mindig szívesen vacsizok veled és apuval!!
-És apu új menyasszonyával és lányával is??-kérdezte kicsit félénken.
-Hogy kikkel??-csodálkoztam és kezdtem rájönni anya miért vette elő a nyalizós hangnemét.-Hogy érted ezt??
- Háát......- nyújtotta meg ezt az egy szót, ami semmi jóra nem vezethetett. Ezt tapasztalatból tudom, és most is így történt:-.....háát, khm apád be akarja mutatni nekünk az új ,,családját"- hadarta de ennél a résznél az ujjaival idézőjelet rajzolt a levegőbe. Én pedig azt éreztem amit akkor,  amikor beszorultam Harry Styles-zal a liftbe, azaz NEM KAPTAM LEVEGŐT!!! Mi az, hogy be akarja mutatni az ,,új családját" ?? Köztük az új lányát?  Az meg ki csoda? Nem tudtam, hogy apunak van más lánya is rajtam kívül...
- Kiket  akar nekünk bemutatni?- kérdeztem, mintha elsőre nem értettem volna meg. De balszerencsémre anya megismételte a mondatot, így bizonyossá vált, hogy a fülem nem csalt..
-Hát a menyasszonyát és a lányát-felelte.
- Nem is tudtam, hogy apunak van új lánya...-mondtam és az első könnycseppjeim kezdtek kicsordulni a szemeimből.
- Jaj, drágám!! Az a kislány nem vérbeli lánya apunak! Csak a menyasszonyának.- felelte nekem. -Kicsim!! Ne sírj!! Hidd el, mindig te leszel az apád egyetlen igazi vérbeli kislánya! -próbált vigasztalni anyukám, de sikertelenül. Tuti, hogy apa jobban fogja vagy már jobban szereti azt az új ,,lányát". Efelől semmi kétségem.
- Kicsim! Ha nem szeretnéd, nem kell elmennünk!!-mondta anya, de az arckifejezését látva, ő nem pont ezt akarta.
- De...hüp, de...menj..hüp...ünk...el..hüp..hüp..-feleltem, még mindig a könnyeimmel küszködve. Anyukám szerintem ebben a válaszban reménykedett, mert nem tette fel a tipikus kérdéseket, miszerint ,,Biztos ezt akarod??" meg ,, De nem akarom erőltetni, csak ha neked nagyon fontos..." és a többi és a többi.... Ehelyett ezt mondta:
- Rendben, drágám!! Most fél kettő van, gyere egyél valamit! 4 óra múlva indulunk!Juj, ez olyan szupi!!!- kezdett pörögni anyu. Nem mondanám, hogy emiatt fejeztem be a sírást, de látva anyám milyen boldog, ez is közrejátszott.
2 és háromnegyed óra múlva elkezdtem készülődni. Felvettem, az egyik kedvenc előlcipzáros ruhámat, fekete blézerrel, rózsaszín magassarkúval ( de csak, mert a ruhában is van egy kis rózsaszín) és végül egy fekete kis táskával egészítettem ki ezt a ruha összeállítást. Fél óra alatt kész lettem a sminkemmel is. Csak a szokásos szempillaspirál, arcpirosító és szemceruza díszlett az arcomon. 30 percem maradt besütni a hajamat, de a végeredmény szerintem nagyon jó lett. Mikor leértem a nappaliba, anyukám még készülődött, így be akartam kapcsolni a tévét, ahol semmi érdekeset nem találtam, ezért unatkoztam egy darabig. Nem sokára anya ki is jött a hálószobájából, én pedig elájultam. Gyönyörű volt a haja, a sminkje és a ruhája. Nem tudom mi volt a célja, de ha az, hogy elálljon a lélegzetem, akkor sikerült neki. Egy tégla vörös blúzt vett fel egy fehér szoknyával, cipővel és táskával. Bordós karkötővel és fülbevalóval. Nagyon csini volt!!
-Azta!! Anya!!-körülbelül ezt tudtam kinyögni.
- Na, milyen? Megteszi?-kérdezte, de szerintem ő is tisztában volt vele mennyire dögös. Egyszerűen élvezte, ha megmondják neki, hogy nagyon szép. És én ezt örömmel meg is tettem:
- Mami, te leszel a legcsinibb nő a Jamie Oliver's Fifteen-ben!!
- Jaj, köszönöm Livy!! De veled nem versenyezhetek!-mondta én pedig a nyakába ugrottam. Pár percig még dicsérgettük a másikat, utána már hívtuk a taxit. 17 óra 45-re megérkeztünk a Jamie Oliver's Fifteen-be! Nagyon izgatott voltam! Nem kellett sokat várni, mire megérkezett apa.....két fiatal nővel. Nem tudtam ki apukám menyasszonya és ki a mostoha lánya,, legalábbis, amíg meg nem érkeztek, de mind ketten nagyon csinosak voltak. Az egyikőjük egy kék rucit viselt kék kiegészítőkkel (körömlakk, ékszerek,...), fehér magassarkúval és hozzáillő kis táskával. A másik lány egy elegáns fehér csipkeruhát viselt fehér fülbevalóval, táskával és magassarkúval.
- Sziasztok!-köszöntött minket az édesapám, Danny Markus. - Szia, Dan!-mondta anya elsőnek. Ő azóta így hívja apát, amióta megismerkedtek, és ezt a válás sem változtatta meg. - Szia, apu!-üdvözöltem másodiknak és megöleltem.- Hogy vagy?-érdeklődtem. - Köszönöm, jól. Ti?- kérdezett vissza. - Mi is, megvagyunk. Köszi a kérdést.-válaszolt anya egyhangúan. - Örülök, hogy eljöttetek. Igaz, hogy már ismeritek egy kicsit, de hagy mutassam be nektek a menyasszonyomat, Erika Hopper-t. Erika, ő itt a lányom Olivia Markus-Cowell és a volt nejem Nancy.-mutatott be minket apu a csipkeruhásnak.
- Szia!-nyújtottam felé a kezemet, megelőzve anyut, aki nem volt elragadtatva ettől a bemutatástól.- Örülök, hogy megismertelek, de a nevemet illetően kérlek, inkább Olivia Cowellnek szólíts. A Markus-Cowellt nem használom.
- Rendben. Szervusz, Olivia Cowell!-mondta Erika kedvesen és kezet ráztunk.
- Szia, Erika!-próbált anyu boldognak tűnni, de én láttam rajta, hogy nem volt az. Talán azt hitte, hogy Erika csinosabb volt, mint ő. De én, mint kívülálló tanúsíthattam, hogy ez nem volt igaz. - Szervusz, Nancy!
- Nos, most, hogy ismeritek Erikát, bemutatom nektek a lányát, Melissát. Gyere közelebb, Mel.-szólt apu a kék rucisnak.- Tehát, ő itt Melissa, a beceneve Mel. Mel, ők itt a volt feleségem Nancy és a lányom, Olivia, akiről még nem mondtam el, hogy az ő beceneve Livy.
- Sziasztok!-mondta a mostoha lány.
- Szia!-mondtuk kórusba édesanyámmal.
- Örülök, hogy megismertétek egymást! Gyertek! Menjünk be!-szólt apa és elindult befelé. Mi meg követtük. Mikor megláttam kívülről a Jamie Oliver's Fifteen-t elállt a lélegzetem. Na akkor vajon mit csináltam amikor beértünk? Olyan csodaszép éttermet én még nem láttam!!
- Jó estét! Danny Markus vagyok. Foglalásom volt öt személyre.
- Jó estét, uram! Igen, már látom is a foglalását! Kérem kövessenek!- mondta egy férfi, kis füzetet lapozgatva. - Itt is lennénk, uram!-állt meg a férfi egy gyönyörűen megterített asztalnál, amire ez a tábla volt téve: ,,RESERVED" ami magyarul ennyit tesz: ,,FOGLALT". Annyira jó érzés volt a legjobb asztalhoz ülni!
- Milyen italt hozhatok uram?-jött egy kis idő múlva a pincér.
- Én vörös bort kérnék.
-Én egy martinit.-mondta Melissa.
- Én is.-kérte Erika  ugyan azt, amit lánya.
- Nekem egy tonicot legyen szíves.-mondta mama.
-És a kisasszonynak mit hozhatok?-érdeklődött kiszolgálónk, mert én még nem döntöttem.
-Én.. egy pezsgőt kérnék.
- Rendben van, egy kis türelmüket kérném.-felelte a pincér és elment.
- Na, és mi van veletek? Meséljetek!-kérte apa.
- Hát, nincs semmi érdekes..én általában Bellával vagyok. Tegnap is például elvitt engem, hogy személyesen találkozhassak a One Direction-nel.-mondtam apának, de nem hiszem, hogy olyan sokat értett belőle. Ám Melissa annál többet:
-Te találkoztál a One Direction-nel?-kérdezte.
-Igen. Tudod a nagybátyám Simon Cowell..-mondtam.
- Micsoda???  Simon a nagybátyád?? Te jó ég!!-szólalt meg  Melissa.- Milyen mázlista vagy. Egy olyan ember a bácsikád, akinek csak megköszönni lehet az összes tettét!-mondta, én pedig nem értettem mire céloz. De a folytatásából kiderült:- Például a One Direction-t is neki köszönheti a világ. Ha Simon Cowell nem rakja össze a fiúkat egy csapattá, akkor...akkor, én nem tudom mi lenne velem!! A srácok dalai nélkül az életem üres és lehangoló...
- Jaj, drágám, ne kezd ezt már megint!!-szolt rá lányára Erika. Ezután felém fordult:- Tudod, Melissa nagyon-nagyon-nagyon-nagyon nagy Directioner. Szinte mindent tud róluk. De ha terhedre lenne a sok fecsegésével, csak szólj nekem.
- Ja, nem. Dehogy zavar. Az unokatestvérem is nagy fan. Ő is szokott nekem beszélni a srácokról, úgy, hogy néha egy szavát sem értem meg. Én ugyanis nem mondhatnám el magamról, hogy  óriási Directioner lennék. Egyszerűen csak szeretem hallgatni a számaikat és kész..- ,,világosítottam" fel apu menyasszonyát, habár nem kérte. Gondoltam elmondom neki, hogy mégis csak tisztában legyen ezzel a ténnyel.
- És ki a kedvenced?-kérdezte Mel.
- Háát, mindenkit nagyon szeretek, de akkor legyen Harry.-válaszoltam.
-Oh, nekem is ő! Biztosan találkoztál már vele! Élőben még helyesebb?-tudakolózott Erika lánya. Be kell vallanom, ez a kérdés kicsit meglepett.- Öö..öööö...nem tudom.. igen?-kérdeztem, de Melissa ezt betudta egy válasznak, miszerint idézem ,,Úhh, tudtam!!". Sokáig beszélgettünk, igaz nagy részben az 1D-ről, de azért másról is esett szó.
- Na, és tudjátok már mit kértek desszertnek?-kérdezte apu egy idő után.
- Én egy meglepetés csomagot-olvasta fel Mel az érdekes édesség nevét az étlapról.
- Én egy csoki kelyhet-mondtam.
- Rendben, akkor szólok a pincérnek és rendelek nektek-szólt apa és hívta is a kiszolgálónkat, aki el kezdett felénk indulni.
- De miért is te rendelsz nekünk?-kíváncsiskodtam.
- Jaj, Olivia! Hiszen mindig is így csináltuk, amikor étteremben ettünk.
- Igeen, de az vagy 10 éve volt utoljára.
-Tényleg nagyon bántana, ha én rendelnék neked?
- Nem, csak...
- Akkor ezt megbeszéltük. Melissa, neked van kifogásod?-kérdezte apu, de válasz már nem érkezett, ugyanis megérkezett a pincér.
- Mit hozhatok uram?
- Nos, a kislányomnak szeretnék kérni egy..-kezdte apa a mondandóját, én pedig majd elsüllyedtem szégyenembe, de a folytatásra nem számítottam-...egy meglepetés csomagot.-mondta apám, tehát Melissára célzott, mint kislányára. De a gondolataimnak nem adtam hangot, ugyanis apu folytatta:- És... Olivia kincsem, te mit is kértél?-kérdezte, én meg ezen úgy felkaptam a vizet, hogy felálltam és kiabálni kezdtem:
- Hogy micsodaaa??
- Mi..mi..mi történt Livy?- értetlenkedett apa.
- Mi történt? Mi történt?-kérdeztem vissza, és a második kérdésre feljebb vittem a hangnememet.- Hogy lehetsz ilyen nagy szemét!! Mi az, hogy Melissa rendelését, nem az, hogy nem felejted el, hanem még kislányodnak is szólítod őt, az én desszertemnek meg el is felejted a nevét, és semmi kislányomat nem hallottam?? Hogy lehetsz ilyen?!?!?!?!?!?!?-kezdtem el sírni.
- Jaj, Olivia! Ugye nem kapod fel a vizet ilyen kis csekélységeken?- kérdezte gúnyosan. Épp folytatni akarta, de közbeszóltam:
- De, de igen is fel kapom a vizet, mert nem Melissa az igazi ,,lányod" , hanem én! De számodra úgy látom ,ez már nem is fontos!!
- Olivia! Nem beszélhetsz velem ilyen hangon!-kezdett apukám is kiabálni.- Anyád erre sem tudott megnevelni?-kérdezte, nekem meg teljesen betelt a pohár. Az egy dolog, hogy engem bánt, de hogy anyut is belekeveri (aki eléggé meglepődött a kettőnk között még csak kialakuló vitán), az már tűrhetetlen!!!
- Hogy mit mondtál??
- Azt, hogy anyád még ezt sem nevelte beléd?
- Ezt mégis, hogy érted? Igenis meg vagyok nevelve, de ha nem is lennék, az a te felelősséged lenne!! Amúgy szerinted nem vagyok megnevelve? De ha szerinted így is van, az csak is miattad lehetséges!
- Ezt mégis, hogy gondolod?- vágott a szavamba apa.
- Oh, csak úgy, hogy szerintem nem anyu hagyott el téged egy kicsivel több, mint fél éve egy másik emberért. Nem, ezt nem ő tette, hanem te!! Igen, te! És anya miért is nem tette? Oh, meg van! Mert neki fontosabb vagyok én és a családja, mint saját maga! Nem úgy, mint neked! Mert, anya nem önző és ő rám is gondol egy kicsit! És ez rólad nem mondható el!-kezdtem szipogni, és az sem könnyítette meg a dolgom, hogy az étteremben lévő összes szempár a mi asztalunkra szegeződött, de folytattam.- És anyunak mindig is fontosabb lennék, mint a nem létező mostohalánya!! Hüp..hüp... úgyhogy csak ne merj anyára semmi rosszat mondani,  csak ha átgondoltad, te miket és ő miket tett értem....-nyögtem ki, majd felálltam az asztaltól és elindultam a kijárat felé, de ezt még visszakiálltottam apámnak- Ja, és mostantól nem létezel számomra! Melissa majd pótolhat engem, ha annyira hiányoznék....-és kirohantam a Jamie Oliver's Fifteen-ből.
Egészen addig sírtam, amíg haza nem értem anyuval (aki egyből kijött utánam az étteremből és hívott egy taxit). Otthon csak ennyit mondott:
- Livy....én..én..nagyon köszönöm, hogy kiálltál mellettem..nagyon büszke vagyok rád!- felnéztem rá, és a szemében megcsillanni látszottak az öröm könnyei. Én is büszke voltam, hogy ilyen anyám van! Éjfél van..... Gondolkozom... Olyan furcsa, hogy London legelegánsabb éttermében volt életem legpocsékabb vacsorája...De talán ez a kettő együtt jár.... Minden jóban van valami rossz... Ja, az a mondás nem is így szól! Hanem, hogy minden rosszban van valami jó.... Ez is igaz....Végiggondoltam a veszekedésemet apámmal, és talán még sem kellett volna akkora ügyet rendeznem a desszert-rendelésből, de legalább ő is ,,kitálalt"...Szomorú is vagyok, meg nem is........Gondolom ilyen az élet....Igazán sokat kell még tanulnom......................... Olivia ruhája:

Olivia anyukája, Nancy ruhája és frizurája:

Erika ruhája:

Melissa ruhája: