2.fejezet- A koncert és utána / Első rész

Vááááá!!!! Azt hiszem ennyit tudnék  mondani a koncertrõl!!! Ebben az egy ,, Vááááá "-ban minden benne van!! Még sohasem voltam ilyen jó  1D koncerten, pedig már ötön is tapsoltam és élveztem a jó hangulatot a közönség soraiból!!!!
Miután vége lett a koncertnek, azt hittem, hogy ez volt a nap csúcspontja. Háááát, eléggé tévedtem........
- Na?? Milyen volt??- kérdezte Bella, azt hiszem másodjára. Nem tudtam figyelni rá,  ugyanis még mindig a dalok hatása alatt voltam. Pedig ez nem jellmzõ rám!!   Végre összeszedtem magam és válaszoltam :
- Szuper!!  Nagyon élveztem!!  Köszi,     hogy megszervezted!!
- Örülök, hogy tetszett!! Bár inkább apunak köszönd. Õ szervezte meg. De most inkább gyere. Bemutatok neked öt szupi srácot akik már várnak ránk!!
Ekkor akaratlanul is elmosolyodtam. Nem tudom miért. Igazán izgatottnak látszottam, de belül nagyon is rettegtem. Féltem,  hogy elrontok valamit. Bármit, akármit,  és hülyét csinálok magamból a One Direction elõtt.
Ezután az unokatestvérem elvezetett a színpad mögé.
Ott több ajtó is volt, de mi addig mentünk amíg el nem értünk egy olyat, amire ez volt iírva:  ,, One Direction" .
-  Kop-kop-kop-kop.
-  Hé, hé!!!  Ti meg mit csináltok ott?  Hogy jöttetek be??  Ki cseleztétek a biztonságiakat? Ezek a rajongók mire képesek?!?! Vegyétek tudomásul!  Nem találkozhattok a ,,Van Direksönnel"!! Gyertek csak ide!!!!-kiálltott utánunk egy õr. Biztosan nem lett tájékoztatva arról, hogy jövünk és nyílván azt sem mondták meg neki,  hogy hogy kell helyesen kiejteni a banda nevét. De mielõtt még bármit  is mondhattam volna, Bella már intézkedett is. :
- Már elnézést!! (hozzá kell tenni, ezt olyan stílusban mondta, hogy azt a flegmaság flegmaságának lehetett volna nevezni ) De ön nyílván nem tudja kik vagyunk (hálás voltam neki a többes számért)...
- Nem. Valóban nem tudom, de ha õszinte akarok lenni nem is érdekel.- vágott a legjobb barátnõm szavába Mr. Romke, azaz az õr. A nevét csak onnan tudom,  hogy leolvastam a ruháján lévõ kis kitűzőröl.
- Ha nem vette volna észre még nem fejeztem be. Hadd mutatkozzam be. A nevem Bella Cowell. Simon Cowell lánya vagyok. Ő pedig itt az unokatestvérem, Olivia .- és ezzel rám mutatott.
- Helló!- intettem a kezemmel köszönés képpen.
-Ú..úgy..é..érte..érted....ho..hogy..an..nak..a ..Simon..annak a Simon Cowellnek v..vagy a l..lány..lánya?-kérdezte Mr. Romke.
- Igen, úgy. Tessék, itt van az igazolványom is.- mondta Belle és elkezdett matatni a táskájában.- Aha, meg is van. Parancsoljon. És most ha megbocsátana, találkozónk van öt elképesztően helyes sráccal.- azzal újra kopogni akart, de az ajtó kinyílott, még mielőtt ő bármit is tehetett volna és kilépett az öltözőből.... ....Liam Payne.
- Bella!!- kiáltott fel a fiú.- Már azt hittük sohasem jöttök meg! Éppen most akartunk indulni a hotelbe. Gyertek!!
- Oké. De hol vannak a többiek?
- Hát itt!- érkezett a válasz, csak nem Liam, hanem Niall szájából.
- Oh, helló Mr. Nandos!!- köszöntötte Bella az ír srácot.
-Szia, Ms. Menedzser Lány!!- üdvözölte unokatesómat a szőke.
-Hey, srácok gyertek már!!! Megérkezett Bella és a barátnője!!- szólt a többi 1D tagnak Payne.
,,Na köszi!!"- gondoltam magamban.-,,Szerintem több vagyok, mint puszta barátnő!!".
- Oh, hát már éppen ideje volt!- mondta Zayn Malik.
- Bocsi srácok, csak feltartóztatak!- indokolta meg Belle a késésünk okát, miközben fejével a biztonsági őr felé biccentett. Szegény Mr. Romke, azt hiszem majd' elsüllyedt szégyenében a falfehér arcával együtt.
- Romke-val kerültetek összetűzésbe??-szállt be a beszélgetésünkbe Lou is.
-Igen. Azt hitte, hogy őrült rajongók vagyunk, és kicseleztük az őröket csak hogy találkozhassunk veletek. Aztán elmondtam hogy hívnak és kopogni akartam, de Liam megelőzött és kijött az ajtón.
- Romke  még új itt és tényleg komolyan veszi a feladatát, hogy ,,megvédjen" minket. Nyílván nem említették neki, hogy vendégeket várunk.- mondta Zayn és ránk mosolygott.
-Harry!! Siess már egy kicsit!! Megjöttek a lányok!-kiáltott be ismét az öltözőbe Liam.
Körübelül 5 perc után ki is jött a göndör.
-Sziasztok!-mondta.Kicsit unottnak látszott, habár ezt megértem. Több mint két és fél órát teljesen  végigénekelt.
- Na, így, hogy már mind itt vagyunk indulhatunk a hotelbe??-kérdezte Niall.
- Naná!! Nem kell kétszer mondani!!-felelte az unokatestvérem.
- Rendben. Kövessetek a limuzinhoz!!- adta a ,,parancsot" Louis.
Nemsokára meg is érkeztünk a hotelbe, ami ere a névre hallgatott: Hotel Guide. Amikor megláttam a névtáblát a limóból, azt hittem menten elájulok. Rengeteg jót hallottam már Simontól erről az előkelő helyről. Ez a hírességek hotele itt, Londonban, ezért még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok eltölteni egy délutánt. Ráadásul nem is akárkikkel, hanem egyenesen a One Direction-nel!!
- Héé!! Olivia!!Te nem szeretnél kiszállni?-ébresztett fel  gondolataimból Harry.
- Oh, de. Bocsánat, csak elkalandoztam és.. Igazából mindegy. Köszönöm, hogy megvártál!- feleltem Harry-nek, aki most már olyan fejet vágott, mint akinek megölték a macskáját.
-Harry! Honnan tudtad a nevemet?? Hiszen Bella még nem mutatott be.
- Nem, még tényleg nem mutatott be, de amikor elmondta, hogy jöttök megemlítette, hogy Oliviának hívnak.- felelt a kérdésemre Mr. Styles. Még mindig komor volt, de láttam, hogy  a vidámság napsugarai
megcsillantak a szemeiben. Miközben bementünk a hotelbe és hívtuk a liftet egy szót sem váltottunk egymással. Megérkezett a lift. Beszálltunk és megnyomtuk a 15-ös gombot.
- Még egyszer köszi, hogy megvártál-  törtem meg a kínos csendet.
- Nincs mit.  Ez kötelesség.-válaszolta. Azt hittem, hogy azért mondja, hogy ,,kötelesség" , mert úriember:
- Tudod, olyan furcsa, hogy neked kötelesség, valakinek meg még csak meg sem kottyan.-. Erre olyan furcsán nézett, mintha azt mondtam volna, hogy az egér nagyobb mint az elefánt.
-Szerintem mi nem ugyanarról beszélünk.-mondta.- Én azért vártalak meg, hogy nehogy eltévedj a Hotel Guide- ben.
- Oh, tényleg? Nos bocsi. Akkor talán félre ism....
- Talán félre ismertél??-vágott a szavamba.
- Nem... Vagyis talán, de.. nem..úgy.. nem rossz... értelemben...- dadogtam össze vissza.
- Akkor hogyan?- kérdezte. Nagyon zavarban voltam, de az enyhítette az ,,égésemet" , hogy láttam Harryt nevetni. Gondolom rajtam röhögött.
- Ö..öh..ö..khm..hm..öh.. izé. Végül is így is úriember vagy..
- Ki mondta, hogy nem vagyok az?-nevetett.
Rájöttem, már csak azért kérdezget, hogy jól beégjek előtte. de én nem hagytam ám magam!!
- Senki. Csak én hittem, mert amikor azt mondtad, hogy kötelességed megvárni én úgy gondoltam azért, mert úriember vagy...
- Hát nem azért tettem??-. Erre már kínomban én is mosolyogtam. Mindketten elnevettük magunkat , amikor egyszer csak észre vettük, hogy már rég fel kellett volna érnünk a 15. emeletre.
-Te jó ég!!-kiáltottam fel, talán a kelleténél kicsit hangosabban. Igaz, hogy én mondtam ki, de Harry riadt arckifejezését látva, szerintem ő is ugyanarra gondolt, amire én is.
-Te jó ég!!- ismételtem meg, a hangomban talán kicsit több  félelemmel.- Kérlek mondd, hogy nem állt meg a lift!!
- Mondhatom, de akkor hazudnék- ,,nyugtatott meg" Hazza.
- Jaj, ne!! Nekem.. klausztrofóbiám van!! Nincs itt valami ..huh.. valami vészjelző?? V..vagy valami csengő szerű izé?- kapkodtam  levegő után, amit elég ,, választékos" szókinccsel fűszereztem meg.
- Már keresem is....
- Jó, csak siess!! Kérlek..
- Próbálok, de nem nagyon értek a liftekhez..
- Csak keress egy nyamvadt gombot!! Ez olyan nehéz??- keltem ki magamból, Harry szerencsétlenségét látva.
- Ha így ordibálsz, gondolom te szeretnéd elintézni..
- Ne!! Nem, bocsánat, csak a falak.. . MEGFULLADOK!!
- Jó, rendben intézem!! Próbálok sietni.. Te tudod, hogy néz ki a vészjelző?
- Szerintem valami gomb..
- Jó azt én is tudtam.- szakított félbe a göndörke.
- Nézd, ha nem engeded, hogy befejezzem, nem tudok segíteni..
- Ja, bocsi..
- Tehát, szerintem  egy gomb amin egy csengő alakú jel van....vagy valami hasonló.. huh.. kérlek.. huh siess!!- mondtam, vagy inkább nyögtem. A tudatól, hogy be vagyok szorulva egy liftbe, kezdtem szédülni, és fulladozni.
- Próbálok.- mondta, de ebben a pillanatban kiment az áram, és a liftben egyetlen kis pislákoló fényben maradt meg.
-Jaj, ne!-kiáltottam és a földre rogytam. Ezután egy kis idő ki esett és csak (szerintem)  hosszú-hosszú percek vagy órák után erre keltem fel:
-Livy!! Jól vagy?? Livy!! Livy!! Hallasz engem??-pofozgatta enyhén az arcomat Bella.
- Mi..mi...hol vagyok??- kérdeztem kábultan.
-A Hotel Guide-ben. A  srácok szobájában..- felelte.
- De..de mit keresek én itt?? Nem a liftben voltam??
-De igen. Beszorultatok oda Harryvel. Aztán elment az áram.. de ő addig ügyeskedett amíg meg nem nyomta a vész jelzőt..
- Szóval, mégis csak sikerült neki..
-Igen. Nézd, ha szeretnéd inkább menjünk haza. A fiúk megértenék..
- Mi??? Még csak az kéne!! Nem azért szenvedtem a liftben... mennyit is szenvedtem a liftben?
- Körülbelül 1 órát.- felet kérdésemre az unokatestvérem.
- Szóval. Nem azért szenvedtem abban a nyomorult liftben 1 órát, hogy azután kihagyjam a régóta várt délutánomat a One Direction-nal.- mondtam.
- Egész biztos vagy benne??
- Teljesen!!- ez olyan magabiztosra sikerült, hogy még én is meglepődtem.
- Nos, ha ezt szeretnéd..
- Igen, ezt. De előbb beszélni szeretnék Harry-vel.
- Rendben. Már is szólok neki. Te csak maradj itt.- azzal Belle kiment a szobából.
Pár perc sem telt el, és kopogtattak.
- Bejöhetek?- kérdezte egy számomra jól ismert hang. Ha valakivel beszorulunk egy liftbe, szerintem annak eléggé meg fogjuk ismerjük a hangját.
- Persze, gyere csak...