6.fejezet- Az újságcikk

Sziasztok! Nagyon sajnálom, amiért egy hónapig nem volt bejegyzés. Tényleg nagyon igyekszem, de vagy nem jön az ihlet, vagy nagyon sűrűek a programjaim, de nem szeretnék kifogást keresni. Nem is húzom tovább az időt, Jó olvasást kívánok nektek!


Reggel magamtól keltem fel. Megnéztem az órát, fél kilencet mutatott. Remélem mostantól visszaáll a szervezetem a 8-9 körüli ébredésekhez.
Nyújtózkodtam egy sort, majd felültem az ágyamra. Egyből a Harry-vel történő csókom jutott eszembe és nem tudtam kiverni a fejemből.
,,Szerintem többek is lehetnénk....mint barátok" - hallottam Harry hangját a fejemben. Ezek a szavak hagyták el ajkait, mielőtt azok az enyémekre tapadtak volna. Nem tudom miért, de nem bántam meg a csókunkat. Úgysem tudja meg senki! De én emlékezni fogok és nem csak erre. A táncunk emlékei is ott motoszkáltak a  fejemben. Méghozzá olyannyira, hogy papírt és tollat ragadtam. Írni kezdtem. Egy szöveget, amihez fejben egy dallamot is megalkottam már. Kb. fél óra múlva készen lettem a kis dalommal. Mert ez az volt! Egy igazi dal! Legalábbis szerintem. Igaz, hogy annyira nem ismerem a most menőnek számító dalokat, de szerintem ez simán elmenne köztük.  Így filóztam, majd még egyszer elolvastam és címnek a BEST SONG EVER-t adtam neki. Így nézett ki:
,,Maybe it‘s the way he walked
Straight into my heart and stole it
Through the doors and past the guards
Just like he already owned it.
I said "Can you give it back to me"
He said "Never in your wildest dreams"
Refrén: And we danced all night to the best song ever
We knew every line, now I can‘t remember
How it goes but I know that I won‘t forget him
Cause we danced all night to the best song ever.
I think it went "oh oh oh"
I think it went "yeah yeah yeah"
I think it goes...."
9 körül elmentem zuhanyozni. Arra gondoltam, hogy a dalnak a kottáját is leírhatnám magamnak. Régen úgyis tanultam gitározni, így, - ha anya nem dobta még ki a hangszert -, ez meg is oldható.
Furcsa, hogy most, kivételesen, negyed óra múlva  kijöttem a fürdőből, ugyanis mindennel végeztem. Nagyon be voltam zsongva a gitározásom miatt, ezért egyből a garázsban indítottam,  ahol a régi kacatokat tartjuk, így tehát a hangszer is oda kerülhetett.  Minden kis zeg-zugot átnéztem, de a gitáromra nem leltem. Hosszú (számomra óráknak tűnő) keresés után, elismertem a ,,vereséget".
-Te, anya! Nem tudod hol van a gitárom?-kérdeztem kilépve a garázsból, de a válszt nem kaptam. Bementem a nappaliba,  mert  azt hittem anyu is ott van. Nem találtam meg és be se fejeztem ezt a bújócska féle játékot, mert Bella hívott.
-Figyi Belle, most nem nagyon érek rá....-kezdtem köszönös nélkül, remélve azt, hogy az unokatestvérem azt mondja, hogy rendben, majd késöbb visszahív.
-Na, nem! Azt már nem!!! Nem fogsz addig lerázni, amíg ki nem engesztelsz azért, amiért nem mondat el.
-Mégis miről beszélsz? Mit nem mondtam el ?-kérdeztem, nem gondolva arra, hogy Bella lehet, hogy rájött a csókra.
-Hogy mégis miről beszélek? Mi van veled? Az a csók ennyire elvette az eszed???
-Milyen csók? Honnan tudsz te róla?- pánikoltam. Ezt nem hiszem el! Harry elmondta Belle-nek?!?!?!?!
- Hogy honnan tudok róla? Olvastam-jelentette ki, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga. Pedig nem volt az!!!
- Hogy mi???-adtam hangot meglepődésemnek.- Mégis hol?-tudakolóztam tovább. Minél előbb birtokolni akartam az összes információt.
-  Hát a London's Teen News-ban-válaszolt  az unokatestvérem. Az egész testem megremegett, ugyanis Bella a város egyik legnépszerűbb ujságjának a címét ejtette ki a száján.
-Hahóóó!!! Itt vagy még Livy?-kérdezte.
- I...igee..igen..-remegett a hangom a sírástól, de hogy félre ne értsen valaki, nem az öröm könnyei hullotak le az arcomról.- De...azt..hüp..azt..kívánom....hogy...bárcsak...hüp..ne lennék!!!-azzal kinyomtam a készüléket. Hirtelen elegem lett mindenből! Miért történik ez velem? Pedig már kezdett jól alakulni az életem a válás óta, erre tessék! London egyik legpletykásabb szerkesztőinek a  keze közül kikerült lap címlapján virítunk Harryvel! Gyorsan fel is mentem a netre és rákerestem a magazinra. A remény utolsó szikrája is szertefoszlott amikor a Google kiadta az aznapi újságot természetesen Azzal a képpel.
Megdöbbentem.... Mikor megláttam, hogy a fotó homályos. örömtáncra perdültem és a dalomat énekelgettem. Ugyanis így senki sem tudhatja, hogy engem kaptak lencsevégre! De hogy megbizonyosodjak erről olvasni kezdtem  AZT a  cikket:

,,A One Direction szépfiúja, Harry Styles becsajozott???? Tegnap este kapták hihetetlenül éles szemű fotósaink lencsevégre, amint egy lánnyal csókolózik. A pár egyik tagjának sem látható az arca, de Harry göndör fürtjeit bárhol fel lehetne ismerni. Ám biztos akadnak olyanok akik azt állítanák, hogy lehet, hogy ez csak egy ,,Harry-utánzat". Minden információ szerint a brit fiúbanda az O2 arénában adott koncertjük után egy buliba igyekeztek ami  a Conduit Street 
 Starbucksában volt. Akik észre vették őket, azok sem tudtak bemenni a helyiségbe, mert ha a nevük nem szerepelt a vendéglistán nem tehették be oda  a lábukat. Miután a party-nak vége lett, a fiatalok hazaindultak és minden bizonnyal Harry  kísérte el a szerencsés lányt és utána csattanhatott el AZ a bizonyos csók.  Harry-t megkérdeztük de nem nyilatkozott  semmit. Viszont twitterére ezt írta ki fél 12-kor:
Tudjatok milyen érzés igazán szeretni? Én eddig még soha sem tapasztaltam meg. De ma este egy gyönyörű lány két dolgot is megtanított nekem: azt, hogy hogyan kell igazából szeretni és milyen az, amikor az ember valójában Szerelmes.
Ez is arról árulkodott, hogy a 19 éves srácnak valaki erősen elcsavarta azt a helyes kis fejét. Ha bár azt, hogy ki lehet az aki ezeket mind megtanította neki, még nem tudjuk. De a Starbucks tulajdonosa azt mondta, hogy a tegnap estét Bella Cowell foglalta le.Tehát Simon lánya minden bizonnyal tudja, hogy Harry kit nevez élete szerelmének."
-Na jóóó! Ez nem lehet igaz! Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem!!!-kiáltottam fel. Miért velem történik ez? Ezek a mocskok majdnem mindent leírtak, még Bellát is megemlítették benne! Óh, Harry! Miért írtad ki azt a szöveget a twitterrre??? Nem normálisak ezek az emberek!
- Olivia! Lejönnél egy kicsit?-hallottam anya dühös hangját. Minden bizonnyal most jött meg. Csak egy lopott pillantást vetettem az órára, ami háromnegyed 11-et mutatott. Mit csinált eddig az anyám???
- Igen anyu?-kérdeztem lefelé haladva a lépcsőn.
-Gyere csak ide!
-Mama hol voltál eddig? Már azt hitt...
-Már mit hittél? Hogy eltitkolhatod előlem, hogy megcsalod James-t???-kerekedett el a szeme és már üvöltött velem.
- Te meg miről beszélsz?-próbáltam színlelni, de tudtam, hogy úgyis megtudja azt, ami történt. De egy próbát megért!
- Hogy miről beszélek??? Hát erről....-dobta elém  a London's Teen News-t.
-Öö...én...meg tudom magyarázni!-mondtam remegve.
-Óh, azzal igazán nem kell fáradnod. Olvastam a cikket!-azzal felrohant a lépcsőn, és mielőtt bevágta volna a szobája ajtaját, azt kiáltotta nekem:
- Nem tudom mikor lett belőled egy ekkora nagy cafka!